Az ősi mágia

Az ősi ember célja az volt, hogy saját érdekében a transzcendens szféra befolyásolására, manipulálására törekedjen. Ezért mágikus rítussal, szertartással mutatta meg szellemeknek amit szeretne, a tánc, az ének, a zene segítségével. A mágia a félelem leküzdésének, vagy semlegesítésének módja is volt. A mágia hit, és cselekedet egyben.

A mágikus rítus (szertartás) szent térben és szent időben játszódik, tehát nem a hétköznapi cselekvések színhelyén, és ünnepi, vagyis nem a hétköznapi időben.

A varázslás (mágikus cselekedet) technikája az utánzás, az események modellezése, a kívánt történések eljátszása.

Ennek a gondolkodásnak az eredete az, hogy az evilági, és túlvilági jelenségek között hasonlóságot (analógiát) tételeztek fel. A mágia eszközei: a tánc, a zene, képkészítés, bábu és szoborkészítés, cselekvéssor lejátszása, átok- és áldásmondás.

A fenti szöveg azt tükrözi, hogy a mágikus gondolkodás a történelem folyamán később is megmaradt. A varázslást végző mezopotámiai ember rontóbábuja hasonlósága alapján azon személy ellen végezte a mágikus ráolvasást, akiről feltételezte, hogy szerencsétlenségének, betegségének oka. Hitt abban, hogy a bábu jelképes megölésével ellensége is elpusztul.

A táncmágia fajtái:

1. harci-vadászati mágia: melyet a vad, vagy az ellenség legyőzésére művelnek.

2. termékenységi mágia: melynek célja a törzs asszonyai termékenységének elősegítése, szaporulat kérése a szellemektől.

A termelésre való áttérés után elsősorban a termés, és az állatok szaporodására irányul.

3. gyógyító - rontó mágia: amely azon az elképzelésen alapszik, hogy a betegségek nem a szervezet bajaiként, hanem külső hatások következtében jönnek létre, ezért a mágia eszközeivel ki lehet az emberből űzni.

4. halotti mágia: az animizmus megjelenésével kezdik halottaikat mágikus szertartással temetni. Ez a halott lelkének megengesztelésére, és túlvilági útjának biztosítására szolgál.

5. szómágia: Ennek lényege mágikusnak vélt szavak elmondása ismételése, amely a kívánt cselekményt előidézi. A fenti szöveg ennek a példája.

Az ősi élet minden területére kiterjedtek a táncos mágikus varázslások, és az ókori keleti társadalmakban még igen gyakoriak. Később is jelen vannak a magasabb rendű vallások idején is. Ma is léteznek népszokások, vagy babonák formájában. A gyermekek egy életkorig hasonlóan, mágikusan gondolkodnak. Kicsinyített, leképezett világgal játsszák játékaikat, melyekben a képzelet és a valóság összefonódik. Játékaikkal modellezik a felnőttek világát, megszemélyesítik játékaikat, „lélekkel” ruházzák fel, a játékok beszélnek, cselekednek.

A mágiához kapcsolódó más vallási elemek:

Sámánhit: a sámán szakrális képességekkel rendelkező ember, aki közvetít a valóságos és transzcendens világ között. Különösen nagy jelentősége van a gyógyító mágiában. Szibériában és Távol-Keleten ma is vannak sámánok.

Totemizmus: a totem a törzs állatalakú istene, állatős, melytől a törzs eredezteti magát. Vadászható is, de ekkor mágikus szertartással kiengesztelik, bocsánatot kérnek tőle. A későbbi istenfejlődés során sok isten viselte még állati eredetét az ókori keleti istenségek közül.

Tabu: vallási tiltás, amely lehet tárgy, vagy szó, hely, vagy akár személy is.

Fétis: szent tárgy, amely mágikus jelentőséggel bír.

Animizmus: lélekhit, mely szerint a halott lelke testétől függetlenül tovább él. Ennek hatására indul meg a halotti mágia, később az ókori keleti államok halottkultusza.

A mágikus rítus a későbbi művészetek: a tánc, a dráma, a bábművészet, a zeneművészet alapja. A művészeti témák ma is a mágikus rítusok fajtáit tükrözik, a fenti témákról szólnak. A művészet maga is modellezi és sűríti a valóságos világ eseményeit, technikája az utánzás, lejátszás, megjelenítés.

Vissza a kezdőlapra