A mágikus kör

A kör először is egy kiterjedéssel rendelkező pont, részesül annak tökéletességéből. Így a pontnak és a körnek közös szimbolikus sajátosságaik vannak: tökéletesség, egyszerűség, a megosztottság és különbségtétel hiánya... Ha már nem az ősi pont rejtett tökéletességeit szimbolizálja, a kör jelképezheti a teremtett határokat is, másképpen fogalmazva, a világot, ahogyan elválik princípiumától. 
A kör az égi ciklusok jelképe is, nevezetesen a bolygók körforgásáé, a zodiákus által jelképezett éves ciklusé. Az expanzív tendenciát jellemzi. Következésképpen a harmónia jelképe, és ez az oka annak, hogy az építészeti szabályok gyakran a kör felosztásán alapulnak.
A mágikus körnek az őskortól kezdve szerepe van a varázslatokban. A néphit mágikus gyakorlatában szerepet kapó bekerítés, körüljárás, körülfutás eredetileg azon az analógiás elgondoláson alapszik, hogy valamit, valakit a veszély elől el kell zárni; vagy éppen ellenkezőleg, valamely „rontó” lényt, tárgyat kell bezárni, hogy ne fejthesse ki hatását. A ház vagy a falu rontástól, járványtól, természetfeletti lényektől való védelmében, a tűzvész elhárításában, féregűzésben világos volt az eredeti hiedelemtartalom; a gyógyászatban alkalmazott kerekítés már inkább csak sztereotip, „hatásfokozó” eleme a gyógyító eljárásoknak.
A katolikus egyház körmenetei ugyancsak a fenti elven alapultak: egy bekerített terület (templom, község, szántóföld) megszentelése által a bekerített hely – a rossz kizárásával – áldást nyer.
A körhúzás másik alapjelentése a helyfoglalás. A bekerített hely a saját, védett, „szent hely”. Ilyen helyfoglaló, „szent hely-alapító” – és gonoszt kizáró – jelentése volt a körhúzásnak az avatási rítusokban, például az átmeneti rítusok „új élet” kezdetét szimbolizáló elemeiben. Megjelenik a körhúzás e szerepben a túlvilággal kapcsolatot teremtő rítusokban is: a keresztútra húzott körből vagy a ház körülfutásával, templom körüljárásával jósolnak, „lesik ki” a halottakat.
A kelta világban a körnek mágikus szerepe és értéke van. Cuchulainn belevés egy feliratot ogam (óír) betűkkel egy fakörbe (amelyet egy meghajlított tölgyfaágból készített), hogy így állítsa meg az ír sereget, amely elárasztotta Ulstert. A kört egy oszlopra rögzítették, és a felirat felszólít mindenkit, aki olvassa, ne haladjon tovább anélkül, hogy elfogadná az egyéni küzdelmet. A kör tehát egy áthághatatlan mágikus határt jelképez. 

A hermetikus mágiában a kör az a hely, ahol a mágikus munka folyik. Ez a gyakorlatban lehet földre húzott kör, lehet templom, körgyűrű, vagy a levegőbe húzott, képzelt kör, vagy bármely erre a célra kijelölt hely. Némely esetben a kört speciálisan egy munkához készítik el, azután zárják, míg más esetekben (pl. templom) az épületet felszentelik, és az épületen belüli területet úgy kezelik, mintha hosszú időre nyitott körré vált volna. 
A kör az első fontos, mágikus korlát: olyan területet jelöl ki, ahol a mágikus munka fog lefolyni. A mágus megkísérel mindent uralni, ami a körön (a korláton) belül zajlik, ezért kevéssé praktikus túl nagy átmérőjű kört alkalmazni. A kör jelzi a határt a világ maradék része (mely normálisan folytatja folyását) és a mágikus űr között, ahol a dolgok "nem normálisan" fognak folyni. 
A kör lehet egy jelzés a földön, vagy egy, a pálcával vagy a karddal a levegőben meghúzott erővonal. Az egyszerű, energiával húzott varázskörök mellett léteznek a régi grimoire-okban közkedvelt, bonyolultabb körök is, okkult szimbólumokkal és héber istennevekkel. Ezeket külön felfestik vagy felrajzolják a rituálé helyszínén. Kabbalisztikus körök esetén sokszor két kör szerepel, a belső kört 72 mezőre osztva 1-1 géniusz neve kerül mindegyik részbe. Felírás közben ki kell ejteni a neveiket is, megidézve erejüket. 
A kör a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt szimbolizálja, vagyis a tökéletes embert - a mágust, aki a körben áll. Jelzi a kezdetet és a véget, az Alfát és az Omegát, a végtelent, istent. Mágikus kört rajzolni annyit tesz, mint a tökéletességet szimbólumba önteni. A mágikus körben állás a tudatnak az egységhez való kapcsolódása. A körben álló mágus maga is isten saját univerzuma (a kör belseje) szempontjából, mely fölött teljes uralmat gyakorol.
A salamoni mágiában a kör sugara 9 láb, Wicca körök esetén 4,5 láb. "Ha megvan a megfelelő hely, vedd a Művészet Sarlóját, vagy Szablyáját, vagy egy Boszorkány Athame-t, amennyiben hozzá tudsz jutni, és szúrd a középpontba. Majd végy egy kötelet - s jól teszed, ha kihúzod - és négy és fél lábnyi távolságra a Szerszám körül jelöld ki vele a kör szélét, minek meghúzására vagy a kard vagy a fekete markolatú kés használandó..." - rendelkezik erről a gardneriánus Árnyak Könyve.
A kör védelem, mely mindkét irányba működik. Egyfelől védi a körön belül folyó munkát a külvilág hatásaitól, másfelől a külvilágot óvja mindattól, ami a körön belül történik. 
Az oltalmazó kör az egyén számára a gyűrű, karkötő, lánc, öv, korona formáját ölti. A talizmán erejű gyűrű, az amulett-gyűrű, a mágikus kör, melyet az ujjakon hordanak, már az ókor óta használatosak minden népnél; a cselekvő azonnali védelmét erősítik a legérzékenyebb pontokon: a kéz ujjain. Ezek az ujjak a mágikus fluidum kibocsátásának és felfogásának természetes eszközei, tehát igen sebezhetők. 
Ezek a körök nem egyszerűen díszei a testnek, hanem a stabilizátor szerepét töltik be, fenntartva a kohéziót a lélek és a test között... Valószínűleg ez a szimbolika magyarázza, hogy az ókori harcosok miért hordtak olyan sok karkötőt. Elképzelhető, hogy mindenkitől kaptak egyet, aki szerette volna épségben, jó állapotban viszontlátni őket, a lelket kellőképpen a testhez szögezve. 
A szimbólumnak ez az értéke magyarázza, hogy a gyűrűket és karkötőket leveszik azokról, vagy megtiltják nekik a viselését, akiknek a lelke elillanhat, mint a halottaké, vagy az istenség felé emelkedhet, mint a misztikusoké.
A druidák a mágikus erő ébredését a Sárkány Szemének kinyílásához hasonlították. Úgy tartották, a Föld a sárkány teste. Ennek "érhálózatán", pontosabban a vonalak csomópontjain épültek a kőkörök, szentélyek és a különféle népek által használt nagy erőközpontok. Ezek a helyek a Föld, vagyis a Sárkány testének csakrái és akupunktúrás pontjai. A szentélyek álló kövei, a hegyekhez, templomokhoz, piramisokhoz hasonlóan begyűjtik és vezetik a kozmikus energiákat.
A sárkány testének erővonalai, vagyis a földi energia szimbólumai a kígyók voltak. A kígyó igen ellentmondásos szereplője az egyes mitológiáknak. Testének formája kiegyenesedve megfelel a világfának és az őstengelynek, összetekeredve a spirálnak. Az összetekeredett kígyó az élet forrásaként női szimbólum, az anyaméh ősi forrása. 

Vissza a kezdőlapra