Az ember három aspektusa
Először is, az egyes tanulók számára az elsőrendű fontosságú kérdés nem az adott tanító személyisége, hanem az igazság mértéke, amelyet képvisel, valamint a tanuló megkülönböztetni tudása igazság, részigazság és hamisság között.
Másodszor: a megnövekedett ezoterikus tanítással megnövekedett ezoterikus felelősség jár. Minden tanuló világosan mérje fel önmagát, és ne felejtse el, hogy megértésre csak a probléma és a környezete felismerésére szolgáló igazság megfelelő mértékével juthat, és hogy a tudat csak a közölt igazság gyakorlata révén tágul.
Harmadszor: hogy elsőrendű követelmény egy dinamikus ragaszkodás a választott úthoz, és szigorú állhatatosság, ami emelkedett és rendíthetetlen marad, bármi történjék is, és ez egy belülről vagyis szubjektíven ismert világba, dimenzióba, létállapotba nyíló kapuhoz vezet. Ez az a megvalósulási állapot, amely az erejéhez mért forma- és környezetváltozásokat hozza létre.
Ez a három figyelmeztetés mindenki részéről alapos megfontolásra érdemes, és a jelentőségét valamennyire fel kell fogni, hogy további valódi haladást lehessen elérni.
Nem feladatom, hogy az előadott tanításhoz egyéni vagy személyes alkalmazási módszereket adjak. Ezt minden egyes tanulónak magának kell kidolgoznia. Bölcsen megóvtátok a tanítást a mindenre ráterpeszkedő hatalom rontásától, és a ti könyveitek mögött nem állnak olyan hierarchikus hatalmaknak vagy támogatóknak ezoterikus alapelvei, mint amilyenek létrehozták bizonyos, egymástól olyan mértékben eltérő egyházi testületek és csoportok szűk korlátait, mint amilyen a Katolikus Egyház, a Christian Science (Keresztény Tudomány) – amelyek hisznek az Írások szóbeli inspiráltságában – , valamint számos (úgynevezett) ezoterikus szervezet. Sok ilyen csoportnak volt átka a suttogva ejtett szó: „Akik tudják, úgy kívánják...”,
„A Mester azt mondja...”, „A Nagyok azt parancsolják...”, és a birkák csoportja sután és vakon tapossa egymást, hogy engedelmeskedjék. Úgy gondolják, hogy ezzel a rosszul értelmezett imádattal kapcsolatot teremthetnek némely hatalommal bíró személyekkel és rövidített úton juthatnak a Mennybe. Bölcsen megóvtátok könyveiteket azoknak az észrevételeitől, akik magukat mestereknek, adeptusoknak és beavatottaknak hivatják. Névtelenségemet és helyezettségemet meg kell őrizzem, és rangomat mint egy idősebb tanulóét kell tekinteni, mint aki a tudatnövelésnek arra a fokára aspirál, ami számára a következő lépés. Csak annak van jelentősége, amit az igazságról mondok. Csak az inspiráció és a segítség, amit nyújtani tudok az úton zarándoklónak, az a döntő; a szorgalmas tanulónak rendelkezésére áll, amit tapasztalataimból okultam; és főként a szélesebb látókört, amelyben részem lehet (tekintve, hogy magasabbra másztam már fel a hegyre, mint némelyek) oszthatom meg másokkal. Ezen a ponton a tanulóknak szabadságában áll eltűnődni, kerülni a meddő találgatásokat lényegtelen személyekről, és körülményeik részleteiről.
Témánk a Lélek Mágiája lesz, és az alapgondolat, amely végigvonul mindenen, ami ebben a könyvben megjelenik, a Bhagavad Gita szavaiban található meg a következőképpen:
„Jóllehet Nem-született vagyok, a Lélek, mely nem múlik el, jóllehet én vagyok a
Létezők Ura, mégis mint Úr saját természetem fölött, megnyilvánulok a Lélek mágikus hatalma által.”
Gita IV.6.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
